Pintér Norbert: Vadászrész - dedikálva

Sokaknak a vadászat sajnos ott ér véget, hogy – meglőtte. Pedig a hazavitte, megsütötte és mind megette is lehet egy-egy csodálatos epizódja a vadászatnak, amihez persze hozzátartozik a társaság, a beszélgetés és az együtt elköltött reggeli, ebéd vagy vacsora. Közös programokat szervezünk, hogy együtt vadászhassunk. Aztán húst sütünk, vagy bográcsban rotyogó pörköltet kóstolgatunk, s amikor eljön az este és az izzó zsarátnok szikrát lök a sötétségbe, valami nemes itallal koccintunk, a tűz körül ülő vadászok egészségére. Ebben a könyvben – rendhagyó módon – nem a lövéssel van vége a vadásztörténeteknek, hanem a vadászrészként hazavitt vadhús elkészítésével, mert vadászni ugyan lehet egyedül, de barátkozni, beszélgetni, élményt másokkal megosztani, igazán csak terített asztal mellett érdemes. Jókai Mór szerint: Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy "de már ebből eszünk!".

Jó szórakozást! Jó étvágyat!