Felhasználó
Belépés / regisztráció
Láng Rudolf szavaival élve: "A vadászt nem a puskája teszi vadásszá, hanem a lelke".
Persze szubjektív, hogy az idézetbe ki-ki mit lát bele, azonban tény, hogy a vadásziasság nem csak a lőszer puffogtatásban merül ki. A vadászat egy ünnep és mint olyan, meg kell neki adnunk a kellő tiszteletet.
De mitől is lesz egy vadász “vadászias”, és egyáltalán mit is jelent ez a XXI. században? Mik a vadászati etikett legfőbb szabályai, amelyeket be kell tartani?
Mielőtt még tehát rátérnénk az illemszabályokra, vizsgáljuk meg a vadásziasság körét.
Ha szigorúan a "tankönyv szerinti" definíciót nézzeük, akkor „vadászias mindaz a tárgy vagy eszköz, történés vagy cselekedet, viselkedés vagy magatartás, amelyet az igaz vadászok többsége a vadászat világnézetéhez tartozónak fogad el.”
Na mármost ez így meglehetősen tág és szubjektív fogalom. Abban talán mindannyian megegyezhetünk, hogy nem attól lesz egy vadász vadászias, hogy sikeresen leteszi a vizsgáját. Ennél ugyanis sokkal többet jelent. Egyrészt, az évszázadok során kialakult magyar vadászati hagyományok tiszteletben tartását, a természet és a vad tiszteletét, valamint azok ismeretét.
Ugyanakkor egyfajta olthatatlan ösztön is társul mellé, a cserkelés, a zsákmányszerzés ösztöne, mindaz a belső kényszer ami a vadászt vadásszá teszi.
Mindezek mellett persze egy közösségi "rítus" is, amely megkövetel bizonyos alapvető viselkedési mintákat.
Az alapvető magatartási formákhoz természetesen hozzátartozik, hogy ha meghívnak egy vadászatra, akkor azt el kell fogadni, és a meghívást alkalomadtán illik is viszonozni.
A meghívónak pedig egy személyesebb ajándékotkell vinnünk, és azt átadni neki a vadászat előtt. (Ez nem kell, hogy egy nagy értékű tárgy legyen, csupán a figyelmesség jele, egy kedves gesztus).
Amennyiben kést szeretnél ajándékozni a vendéglátónak, akkor jó ha tudod, hogy a vadászbabona szerint a kés elvágja a barátságot, ezért kérj érte szimbolikus összegként 10-20 forintot. Hidd el, az ajándékozott nem lepődik majd meg, hanem széles mosollyal nyújtja át a jelképes összeget.
Természetesen az eseményre illik korábban érkezni, esetleg pontosan. Késni semmiképpen nem szabad, hiszen ez tiszteletlenség a vadásztársak iránt.
Amikor megérkezel a vadászatra, kalapemeléssel, majd kézfogással kell köszönni. Szerencsét — vadászbabonából —nem szokás kívánni, maradj inkább a napszaknak megfelelő köszönésnél. Természetesen köszönés közben tartani kell a szemkontaktust a vadásztársakkal.
Csak akkor tegezd le a vadászokat, ha ők engedélyt adtak rá. Ha pedig az idősebb vadászok tegeznek, te is nyugodtan viszonozd. Mivel a vadászaton mindenki egyenlő, a tegeződés teljesen természetes, ám ennek is megvannak a maga illemszabályai.
Ha újonnan csöppensz be egy vadászatra, természetesen mindenkinek be kell mutatkoznod.
Ezenkívül mindenkinek meg kell adni a kellő tiszteletet, udvariasságot, valamint segítőkésznek, előzékenynek kell lenni.
Alapvető, hogy ismeri kell a szakkifejezéseket, a vadászati hagyományokat, ezeket a tudásokat pedig mással is megosztani. Ám vigyázat, ezt könnyű túlzásba vinni, és a legjobb szándék mellett is okoskodásnak tűnhet, ha túlságosan fitogtatjuk a tudásunkat. Szóval ezzel csak óvatosan.
Ha pedig nem rendelkezel még kellő gyakorlattal ezen a téren vagy egész egyszerűen nem szeretsz beszélni, semmi probléma: hallgasd tisztelettel a nagyobb tudású, idősebb vadászokat és tanulj tőlük. Amennyiben pedig nem tudsz valamit, nyugodtan kérdezz, nem fognak téged lenézni, sőt szívesen segítenek.
A vadászat során, távcsövezés közben illik elmondani másoknak, mit is látunk éppen, valamint annak a kísérőnek is átnyújtani a távcsövet, aki nem rendelkezik vele. (Egyébként érdemes tudni, hogy csak a vaddisznóhajtáson nincs szükség távcsőre, egyébként minden nagyvad vadászatán ezzel illik megjelenni.)
Ha észlelünk valamit, akkor azt finoman jelezni kell a többieknek is úgy, hogy ne zavard meg a vadat. A legjobb, ha kézjeleket használsz. Később semmiképp se kérkedj azzal, ha te láttad meg előbb a vadat, hiszen ne feledd: a szerencse forgandó.
Érdemes a vendégnek felajánlani az első lövés jogát, illetve a másik oldalról illik elfogadni ezt. Mindenképp úgy kell fogni a fegyvert, hogy ne irányuljon emberre, hiszen bármikor elsülhet — ám mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg.
Például, ha a les sarkába támasztjuk a fegyvert, akkor mindig be kell biztosítani; illetve cserkelés közben a puska csövét felfelé tartva a vállunkon hordani, ha elől megyünk — és hátra irányítani, ha hátul.
A vadászaton ki kell kapcsolni a telefont, vagy legalább lenémítani, de semmiképp sem szabad közben használni, és megbántani a vadásztársakat, kísérőket azzal, hogy telefonálgatsz vagy a mobilt nyomkodod.
A telefonhívásokat és az üzeneteket természetesen a hajtások szünetében nyugodtan el lehet intézni, azonban addig tiszteljük meg a természetet és a vadászat ünnepét azzal, hogy az eseményre koncentrálunk.
Amennyiben pedig vadászat után a társak itallal kínálnak, azt illik elfogadni és viszonozni is, ha van nálunk valamilyen ital. Ha pedig koccintásra kerül a sor, akkor bal kézzel kell koccintani, és közben a másik szemébe nézni.
A cikk messze nem teljes. Az öltözködésről, valamint a cserkelés, a les, az utánkeresés, az elejtés és a zsigerelés satöbbi illemtanáról egy külön bejegyzésben írunk majd.
