Felhasználó
Belépés / regisztráció
Lehetséges, hogy sok vadásztársam nem ért velem egyet, de úgy gondolom, hogy gímszarvasra vadászni talán az egyik legjobb, legéteribb dolog, ami a vadásszal történhet. A cserkeléssel vagy lesen történő vadászatnak is megvan a maga szépsége, a maga bensőséges, borzongató hangulata.
De miből is áll a gímszarvas vadászata? Milyen fajtajellegek vannak, amelyek segítségével felismerhetjük a gímeket, milyen engedélyek szükségesek, hogyan zajlik maga a vadászat és mit érdemes magunkkal vinni a túrára?
A cikkben mindenre választ adunk. Kezdjük is azzal, hogy mi alapján tudjuk felismerni a gímszarvast!
A gímszarvas (Cervus elaphus) egész Magyarországon és Nyugat-Európában megtalálható. (Sőt, a világ számos más országában is, azonban a legnagyobb egyedszámban itt élnek.)
A gímszarvast szoktuk köznyelvben szarvasként emlegetni, ám jóval elegánsabb és pontosabb a gímszarvas megnevezés.
Egyébként a hímet bikának, a nőstényt pedig tehénnek nevezzük. A tehént szaporítás előtt ünőnek hívjuk, magát a szaporulatot bika- vagy ünőborjúnak nevezik.
A gímszarvas a legnagyobb szarvasféle, évente egyszer, február környékén elhullajtja az agancsát. Ezután azonban máris új agancs fejlődik, amely napi 2,5 centimétert nő, és a végső növekedése 120 napig tart. Az öreg bikák nem ritkán akár 24-es aganccsal is rendelkezhetnek, ez azt jelenti, hogy 24 vagy annál is több ágú, szerteágazó agancskoronával büszkélkedhetnek.
Az agancsok a területileg illetékes vadásztársaságok tulajdonát képezik, így a gyűjtésük is büntetendő.
Nem lehet összetéveszteni a kettőt, hiszen a dámvad színe pöttyös, foltos, az agancsa pedig inkább lapát formájú.
Talán az egyik legnagyobb élmény a vadász számára, ha gímbikára vadászhat. Maga az idény szeptember 1-jén kezdődik ugyan, de a bőgés területtől eltérően indul el: van, ahol már augusztus végén kezdetét veszi, máshol pedig csak szeptember első hete táján indul el.
A gímszarvas vadászidénye szeptember 1-től egészen január 31-éig tart.
Érett bikákra szeptember 1. és október 31. között lehet vadászni,
tehénre szeptember 1. és január 31. között,
ünőre május 1.-február utolsó napjáig,
borjúra pedig szeptember 1-től április 30-áig.
A bőgés októberig tart, ezután kezdődik a selejt bikák vadászata, egészen január végéig. Azonban a szarvasünők, szarvastehenek illetve szarvasborjúk elejtése és terelése a téli időszakban történik.
Természetesen a vadászvendégek csak érvényes magyar vadászati engedély birtokában vadászhatnak.
Az egyébként nagyon is óvatos gímszarvas a bőgés idején teljes mértékben átadja magát az ösztöneinek, ami miatt óvatlanná válik.
Épp ezért is ajánlott a bőgőkürt használata, hiszen az ügyes vadász ezzel könnyedén magához csalogathatja a szarvast.
Maga a vadászat, és ezzel talán nem mondunk túl nagy újdonságot a kollégáknak, magaslesről, hívással, cserkelve, riglizve is történhet. A cserkeléses vadászathoz kiváló időpontok a kora reggeli, hajnali órák: ekkor ugyanis különlegesen szép, szinte érintetlen a táj, a vadászat pedig nagyon is maradandó élményt okoz.
Egyébiránt kétségkívül a lesről történő vadászat a legnépszerűbb.
A vadászaton a vendégvadászok, a vadászvendégek, illetve a helyi vadászkísérő vesz részt.
Vadászként, még a kezdés előtt érdemes leadni pár próbalövést, hiszen csak így tudjuk ellenőrizni, hogy a kaliber 7+ mm fölött van-e. Ha minden rendben van, el is indulhatunk az utunkra, amely most ebben az esetben a magasleshez vezet.
A lesre először a hivatásos vadásznak kell felmásznia, és elsőként neki is kell lejönnie, megelőzve bármilyen nemű balesetet.
Miután felmentünk a lesre, kezdődhet a legizgalmasabb rész: várni a fenséges vadat.
A legtöbb vadász, ha teheti, a lapockát célozza meg, hiszen ilyenkor az esetek többségében (már ha a találat pontos volt), a gímszarvas még helyben elesik. Azonban a szívósabb állatok még pontos találat esetén is képesek csapni egy rövidebb-hosszabb halálvágtát.
A tüskén lövés nem igazán célszerű, és sok esetben nem is kivitelezhető a szarvasok esetében. Ráadásul az ilyen módon megsebzett vadak nagyobb része nem is kerül terítékre.
Ha elhibázzuk a lövést, akkor gyakori, hogy a lábat találjuk el: ilyenkor a sebzett vad megugrik és elmegy, de kutyákkal meg lehet keresni a sérült vadat.
Az elejtett vad trófeája természetesen magáé az elejtőé. Azonban a sebzett, terítékre nem került vadakkal kapcsolatban már felmerülhetnek aggályok: szinte az összes vadászati társaság ugyanis szabályzatba foglalja, hogy ezek elejtettnek minősülnek, tehát ki kell őket fizetni.
Persze előfordulhat, hogy később megkerül a vad, ilyenkor kompenzálják az árakat.
Természetesen nimródként elengedhetetlen, hogy vadászpuskát és lőszert vigyünk magunkkal. Ezenkívül szükség lesz egy öblösebb vadász hátizsákra, amelybe biztosan belefér minden: elemózsia, elegendő folyadék, vadászkés. Nem szabad elfeledkezni az olyan praktikus dolgokról sem, mint a zsebkendő, vagy a toalettpapír.
Szükség lesz ezenkívül egy jó fényerejű lámpára (netán fejlámpára), telefonra, iránytűre (gondoljunk minden eshetőségre) valamint keresőtávcsőre is.
Természetesen mindig az évszakhoz és alkalomhoz illő ruhát válasszunk.
Egyébként a vadászathoz szükséges ruhákról és felszerelésekről írtunk egy részletesebb cikket is, amit érdemes elolvasni főleg akkor, ha először veszel részt vadászaton.
A szükséges felszereléseket pedig megtalálod az online vadász boltunkban!
