Jó néha kilépni a komfortzónából, és más perspektívából is megcsodálni egy-egy sportot. A sólyommal és a kutyával való vadászat pedig egészen más, különleges kötelék ember és állat között, ami teljesen új szintre emeli ezt az életformát.
De mit érdemes tudni ezekről a különleges vadászatokról? Hogyan lesz valaki solymász, és miképp kell elképzelni azt, ahogy elkapja a prédát? Milyen érzés kutyával vadászni, és egyáltalán megfér-e egymás mellett a két állat?
Ezeknek járunk most utána a cikkünkben.
A solymászat talán a legrégebbi vadász sportok egyike, hiszen sok ezer (egyes kutatók szerint mintegy 5000) éves múltra tekint vissza. Magyarországon is igencsak patinás, évszázados hagyománya van a sportnak, hiszen a 15. században már biztosan foglalkoztak solymászattal őseink.
Egy kis "mélyrepülés" után, 1990-ben kapott ismét nagyobb lendületet a sportág, és azóta is igazi reneszánszát éli.
Vannak, akik a legtisztább, leghumánusabb vadász sportként definiálják, hiszen egyenlő feltételek mellett, "játsszák a játékot".
És tényleg, a sólyommal való vadászat picit olyan, mintha a NatGeo-t nézné az ember teljes életvalójában: ahogy a sólyom olykor több száz méter magasról lecsap a prédára, valami egészen elképesztő látvány.
Egyébként a ragadozó madarak, gyakran akár 2-300 méterről is lecsaphatnak, ám a solymászok többsége szerint a 100 méteres vágómagasság is elegendő ahhoz, hogy a ragadozó halálos sebet ejtsen a prédán.
És hogy milyen prédára kell gondolni? Sólyommal leginkább fácánra és más, repülő vadakra lehet vadászni.
A solymászat azonban nagy elhivatottságot is igényel, hiszen naponta foglalkozni kell a madárral, csak és kizárólag így lehet igazi teljesítményt elérni a vadászat terén. Viszont mindez megtérül, hiszen ahogy a pedzés és a zuhanás megtörténik, az kicsit olyan, mintha a solymász maga csapott volna le a prédára: egyszerre hátborzongató és felemelő élmény.
Persze a vadászathoz nemcsak megfelelő szaktudásra, hanem jó minőségű solymász kesztyűre, a sólyom szemét takaró sapkára, valamint béklyóra és forgókarikára is szükség van.
A sólyom súlya szintén fontos szempont a vadászat során, ugyanis szinte napról napra képes akár 5-10 dekagrammot is hízni, így pedig már nehezebben ejti el a prédát.
A harmonikus kapcsolat megőrzése érdekében persze a sólyomnak mindig oda kell adni a zsákmány egy részét, máskülönben nem lenne semmi, ami a vadászatra motiválná. Ne feledjük el: hiába több ezer éves a hagyomány, a sólyom szabad lelkét még az embernek sem sikerült megszelidítenie.
Ellenben a kutyával, aki az ember és a vadász egyik leghűségesebb társa.
Az emberek és a kutyák már szintén évezredek óta vadásznak együtt, és mint tudjuk vannak olyan kutyafajták, amelyeket kifejezetten ebből a célból is tenyésztenek. A teljesség igénye nélkül ilyen a beagle, a magyar vizsla, a magyar agár, a német vizsla, az ír szetter és az angol véreb is.
Némelyek olyan szimattal rendelkeznek, hogy akár kilométereken keresztül is képesek követni még a több napos nyomkat is (ez egyébként főleg az angol vérebre igaz).
Mielőtt azonban a házi kedvencünkkel vadászni indulnánk, érdemes őt trenírozni, főleg a lövésekhez, hiszen a hirtelen, hangos zajtól a kutyák megijednek és elszaladnak.
És hogy mik a jó vadászkutya további ismérvei?
Például az, hogy segít megtalálni a vadat, és türelmes – képes például akár hosszú percekig egy helyben ülni. Egy jó vadászebnek ezenkívül engedelmesnek és szófogadónak is kell lennie. Sok esetben használnak a kiképzéshez például különleges nyakörveket.
Az éles "bevetések" előtt például rendszeresen apportíroztatják a kutyákat, hogy később odahozzák a prédát az emberek elé.
A kutyákat persze még többször alkalmazzák a vadhajtás során is, azonban fontos hogy legyen nálunk kötszer, ha esetleg megsérülne az ebünk, el tudjuk látni a sebeket, mielőtt állatorvoshoz vinnénk.
Sajnos történnek balesetek is, amelyek azonban megelőzhetőek például kevlár mellénnyel, amelyek megvédik a kutyánkat a golyó általi sérülésektől.
Ha sólyommal és kutyával is útnak indulunk, az eb épp olyan fontos a vadászat során, mint a vadászmadár.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a vadászeb kiszagolja, hol a vad, majd jelzi a sólyomnak, aki aztán zuhanórepülésben csap le a zsákmányra.
Ezután az idomított vadászkutyát általában valamilyen vezényszóval a sólyomhoz küldik, aki aztán a vadász érkezéséig ott is marad a madárral.
Ez azért is fontos, mert a sólyom ugyan pontosan lecsap a zsákmányra, de ha egyedül marad, akkor védtelen a rókákkal és más, nagyobb testű ragadozókkal szemben.
Ám nem csak a nagytestű ragadozók jelentenek veszélyt, de a varjúfélék, például a holló is, aki alig várja, hogy valamilyen potyafalat keresztezze az útját.
Egy vadászkutya pedig elzavarja a kellemetlenkedő állatokat addig, amíg az ember oda nem ér a sólyomhoz és a prédához.
Kérem csak akkor látogassa meg weboldalunkat, ha ÖN kifejezetten ilyen irányú szakmai tartalmakat keres és az IGEN gombra kattintva kijelenti, hogy szakmai érdeklődő, elmúlt 18 éves, és a lapon található információkra szakmai célből van szüksége!
Minden egyéb esetben felkérjük, hogy ne tekintse meg az adott oldalt.