Felhasználó
Belépés / regisztráció
Sajnos rengeteg az olyan baleset, amikor a nagyvad kiugrik az autó elé. A vadak azonban nemcsak a járművekben tehetnek kárt, hanem a mezőgazdasági területeken is: évről évre olvasni, hogy akár több tízmilliós károkat okoznak a vadak a vetéseken.
De vajon kinek a felelőssége a vadkár? Hogyan lehet megelőzni mindezt és mit tehet a vadász?
Először is érdemes pontosan definiálni azt, hogy törvényi szempontból mit is jelent a vadkár. Szerencsére van mankónk, ugyanis a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény és a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet világosan kimondja.
A vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 75. § (2) bekezdése szerint vadkárnak minősül „a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.”
A mezőgazdasági vadkárról pedig a rendelet 82. § (2) bekezdése nyújt információt: „mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás.”
A statisztikák szerint az előző vadászati évben mintegy 3,2 milliárd forint vadkár volt hazánkban, csaknem 1 milliárd forinttal több, mint az azt megelőző vadászati évben.
A legtöbb vadkárt a feljebb már említett gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó, őz, muflon, valamint a nyúl és a fácán okozza.
Szintén érdekes és sokatmondó statisztika, hogy az öt nagyvadból, vagyis a gímszarvasból, a dámszarvasból, a vaddisznóból, az őzből, és a muflonból 100 hektárnyi területre mintegy 6,5 egyed jut. Ez nagyon magas szám, főleg hogy rengeteg vaddisznó és szarvas koncentráltan a Dunántúlon, azon belül is Somogy, valamint Vas és Zala megyében található.
Jogosan merülhet fel az emberben a kérdés, hogy ha adott esetben kiszökik egy vad a vadászterületről, kit is terhel voltaképp a felelősség. Ebben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013 évi V. törvény nyújt segítséget.
A törvény alapján az felelős ugyanis a vadkárért, akinek a károkozás a vadászterületén belül történt.
Ha pedig azon kívül esik, akkor is az a vadászatra jogosult személy tartozik felelősséggel, akinek a területéről a vad kivált.
Persze lehet mentesülni a felelősség alól, de bizonyítania kell azt, hogy a valamilyen olyan ok áll a károkozás hátterében, amit ő, mármint a vadász, nem tudott volna elhárítani.
Abban az esetben egyébként nincs is probléma, ha a két fél meg tud egyezni - ennek egyébként a törvények szerint 5 napon belül kell megtörténnie. Ha nem, akkor kérelmezni kell a helyi önkormányzattól a kárfelmérési eljárást.
Ilyenkor egy szakértő megvizsgálja a helyszínt és próbálja felmérni, hogy jogos-e a kárigény. Természetesen még ebben az esetben is meg lehet egyezni (sőt, egyébként ajánlatos is), máskülönben a következő szint a polgári peres eljárás.
A földtulajdonos (vagy az, aki bérbe veszi a földet) és látja, hogy bizony a vadállomány jelentősen megnőtt, köteles jelenteni a vadászatra jogosultnak a helyzetet. Ilyenkor összeülnek, és megbeszélik, miképp lehetne a területről elűzni, elriasztani a vadakat.
Első megoldásként létezik az úgynevezett vadkárelhárító vadászat, amikor akár magányos vadászként, akár kísérővel is fegyvert ragadhatunk.
Az ilyen alkalmakat általában a vadásztársaságok hirdetik meg, amelyben közlik a részleteket is (milyen vadat lehet elejteni, meddig tart a vadászat satöbbi).
Mivel rengeteg a vadkár, és akár több tízmillió forintot is spórolhatnának, azt gondolná az ember, hogy ingyen lehet ilyen lehetőségeket találni. Pedig ez koránt sincs így: sok esetben pénzért (kisebb összegért, például 5-10 ezer forint/alkalom) lehet elmenni.
Természetesen, ha szeretnénk kísérőt is igénybe venni, akkor az plusz pénzbe kerül.
Vannak egyéb módszerek is, amelyekkel el lehet riasztani a vadakat a földterületről.
Ilyen például az ultrahangos vadriasztó, amely olyan frekvencián bocsát ki hangot, ami zavaró a vadak számára, így elhagyják a területet. (Az ultrahang egyébként 20.000 Hz feletti, az emberi fül számára hallhatatlan.) Ezekből jó pár darabot ki kell helyezni az adott területre, gondos tervezéssel, hogy a vadaknak legyen útvonala kiszökni a zajból.
A másik módszer a vadriasztó szerek (például káliszappan) kihelyezése.
Külföldön egyre nagyobb divat, azonban hazánkban még sajnos nem igazán elterjedt az úgynevezett vadlegelő létesítése. Ennek lényege, hogy a földterület mellett egy 5-20 méteres sávban különböző magkeverékeket ültetnek el. Ezekkel a lucernákkal, pillangósokkal lakatják aztán jól a nagyvadakat, amelyek így nem tesznek kárt a kultúrnövény-táblákban.
A vadlegelő egyben remek rovarlegelő, ráadásul javítja a talaj minőségét is.
Vadászati szempontból is igencsak előnyös lenne a vadlegelő, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egyben tartaná a vadállományt, ráadásul biztos kilövőhelyet biztosít a vadász számára.
Ezzel pedig elősegíti a selejtezést és a felelős vadgazdálkodást is.
Tetszett a cikk? Kövesd a rendszeresen frissülő vadászati blogunkat!
Kérem csak akkor látogassa meg weboldalunkat, ha ÖN kifelyezetten ilyen irányú szakmai tartalmakat keres és az IGEN gombra kattintva kijelenti, hogy szakmai érdeklődő, elmúlt 18 éves, és a lapon található információkra szakmai célből van szüksége!
Minden egyéb esetben felkérjük, hogy ne tekintse meg az adott oldalt.
