Felhasználó
Belépés / regisztráció
Az utóbbi években sajnos egyre gyakrabban találkozunk olyan mezei nyulakkal, amelyek lassan mozognak, nem menekülnek, a szemük gennyes, az orruk körül duzzadt a szövet. Sok vadásztársam ilyenkor kérdezi: „Ez biztosan myxomatózis?” Hogy tisztábban lássunk, körbejárjuk ezt a betegséget, amely évtizedek óta sújtja a mezei nyulak populációját!
Mi is ez a betegség valójában? A myxomatózist egy poxvírus (hímlő) okozza, amely eredetileg az üregi nyulakra volt különösen veszélyes, de ma már a mezei nyúlnál is ugyanolyan súlyos. A halálozás nagyon magas. Ha egyszer megjelenik egy populációban, a legtöbb fertőzött állat nem éli túl.
A vírus terjesztését főleg vérszívók végzik: szúnyogok, bolhák, kullancsok. Ezért is látjuk gyakran az első erős tüneteket nyár végén, amikor ezek a rovarok "csúcson" vannak. Emellett a beteg és az egészséges nyulak közvetlenül is átadhatják egymásnak. A területet járva sokszor már messziről látni, ha baj van: a beteg mezei nyúl nem ugrik fel, lassan araszol, a szeme „bedagad”, szinte résnyire csukódik.
A vadászok ezt figyelhetik meg: duzzadt, könnyező, sokszor gennyes szem nehéz légzés göbös duzzanatok az orr, fül, ivarszervek körül a nyúl nem menekül, hanem „ül”, mint aki mindennel felhagyott Az ilyen állatot sokszor csak pár méterről lehet elugrasztani – vagy még onnan sem.
Ez főként három tényezőtől függ: Sok rovar – több szúnyog = több fertőzés. Nagy nyúlállomány – gyorsabban terjed a vírus. Élőhelyi stressz – ahol kevés a búvóhely, a nyulak folyamatosan „talpon vannak”, és gyengül az immunrendszerük. A klímaváltozás sem segít: az enyhe teleket a rovarok simán átvészelik.
A vadásztársadalom sokat tehet, még ha vakcina nincs is: Élőhelyjavítás: csenderesek, mezsgyék, bokorsorok fenntartása. Kevesebb zavarás: kaszálás, tarlóégetés, intenzív gépi munka visszafogása a kulcsidőkben. Folyamatos megfigyelés: beteg nyúl esetén azonnali jelzés a társaságnak. Vízállások kezelése: ahol lehet, a szúnyogok tenyészőhelyeit csökkenteni kell. Sok vadásztársaságnál már rendszeres "nyúlmonitoring" is zajlik – enélkül ma már nem lehet hosszú távon állományt építeni.
A myxomatózis sok területen visszaveti a mezei nyúl állományát. Ha a betegség más problémákra – élőhelyszűkülés, ragadozónyomás, intenzív mezőgazdaság – rakódik rá, könnyen érhetünk el egy olyan pontra, ahonnan nehéz visszahozni a nyúlállományt. Van ugyan néhány jel arra, hogy lassan kialakulhat némi természetes ellenállóképesség, de ez nagyon hosszú folyamat.
A myxomatózis jelen van, terjed, és komolyan gyengíti a hazai mezei nyúl állományt. Vadászként a legfontosabb dolgunk az észlelés, a bejelentés, és a megfelelő élőhely biztosítása. Egy jó csenderes, egy meghagyott bokorsáv vagy egy korrigált kaszálási ütem sokkal többet ér, mint elsőre gondolnánk. A nyúlállomány múltunk része, kulturális örökségünk – rajtunk is múlik, hogy a következő generáció még láthassa a hajnalban ülő, füleit rezegtetve figyelő mezei nyulat.
