Felhasználó
Belépés / regisztráció
Az utóbbi években sajnos egyre gyakrabban találkozunk olyan mezei nyulakkal, amelyek lassan mozognak, nem menekülnek, a szemük gennyes, az orruk körül duzzadt a szövet. Sok vadásztársam ilyenkor kérdezi: „Ez biztosan myxomatózis?” Hogy tisztábban lássunk, körbejárjuk ezt a betegséget, amely aki évtizedek óta sújtja a mezei nyulak populációját!
Mi is ez a betegség valójában? A myxomatózist egy poxvírus (hímlő) okozza, amely eredetileg az üregi nyulakra volt különösen veszélyes, de ma már a mezei nyúlnál is ugyanolyan súlyos. A halálozás nagyon magas. Ha egyszer megjelenik egy populációban, a legtöbb fertőzött állat nem éli túl.
A vírus terjesztését főleg vérszívók végzik: szúnyogok, bolhák, kullancsok. Ezért is látjuk gyakran az első erős tüneteket nyár végén, amikor ezek a rovarok "csúcson" vannak. Emellett a beteg és az egészséges nyulak közvetlenül is átadhatják egymásnak. A területet járva sokszor már messziről látni, ha baj van: a beteg mezei nyúl nem ugrik fel, lassan araszol, a szeme „bedagad”, szinte résnyire csukódik.
A vadászok ezt figyelhetik meg: duzzadt, könnyező, sokszor gennyes szem nehéz légzés göbös duzzanatok az orr, fül, ivarszervek körül a nyúl nem menekül, hanem „ül”, mint aki mindennel felhagyott Az ilyen állatot sokszor csak pár méterről lehet elugrasztani – vagy még onnan sem.
Ez főként három tényezőtől függ: Sok rovar – több szúnyog = több fertőzés. Nagy nyúlállomány – gyorsabban terjed a vírus. Élőhelyi stressz – ahol kevés a búvóhely, a nyulak folyamatosan „talpon vannak”, és gyengül az immunrendszerük. A klímaváltozás sem segít: az enyhe teleket a rovarok simán átvészelik.
A vadásztársadalom sokat tehet, még ha vakcina nincs is: Élőhelyjavítás: csenderesek, mezsgyék, bokorsorok fenntartása. Kevesebb zavarás: kaszálás, tarlóégetés, intenzív gépi munka visszafogása a kulcsidőkben. Folyamatos megfigyelés: beteg nyúl esetén azonnali jelzés a társaságnak. Vízállások kezelése: ahol lehet, a szúnyogok tenyészőhelyeit csökkenteni kell. Sok vadásztársaságnál már rendszeres "nyúlmonitoring" is zajlik – enélkül ma már nem lehet hosszú távon állományt építeni.
A myxomatózis sok területen visszaveteti a mezei nyúl állományát. Ha a betegség más problémákra – élőhelyszűkülés, ragadozónyomás, intenzív mezőgazdaság – rakódik rá, könnyen érhetünk el egy olyan pontra, ahonnan nehéz visszahozni a nyúlállományt. Van ugyan néhány jel arra, hogy lassan kialakulhat némi természetes ellenállóképesség, de ez nagyon hosszú folyamat.
A myxomatózis jelen van, terjed, és komolyan gyengíti a hazai mezei nyúl állományt. Vadászként a legfontosabb dolgunk az észlelés, a bejelentés, és a megfelelő élőhely biztosítása. Egy jó csenderes, egy meghagyott bokorsáv vagy egy korrigált kaszálási ütem sokkal többet ér, mint elsőre gondolnánk. A nyúlállomány múltunk része, kulturális örökségünk – rajtunk is múlik, hogy a következő generáció még láthassa a hajnalban ülő, füleit rezegtetve figyelő mezei nyulat.
Kérem csak akkor látogassa meg weboldalunkat, ha ÖN kifejezetten ilyen irányú szakmai tartalmakat keres és az IGEN gombra kattintva kijelenti, hogy szakmai érdeklődő, elmúlt 18 éves, és a lapon található információkra szakmai célből van szüksége!
Minden egyéb esetben felkérjük, hogy ne tekintse meg az adott oldalt.
