Felhasználó
Belépés / regisztráció
Egy darázsfészek témába nyúlunk, de úgy érezzük, hogy néha ilyen is kell.
A vadászok ugyanis nagyon sok kritikát kapnak az állatok “legyilkolásával” kapcsolatban, amire mindenképp érdemes reflektálni.
Habár ez egy vadászati oldal, igyekszünk amennyire lehet, objektíven és nem szubjektíven nézni a dolgokat, megvilágítva mindkét fél nézőpontját, pro és kontra érvekkel. Hisszük ugyanis, hogy ha elkezdődik egyfajta párbeszéd a két fél között, akkor végül megtaláljuk a közös hangot és konszenzusra tudunk jutni.
Nagyon sok negatív, vadászellenes cikk járja be a hazai- és a világsajtót is, amik valljuk be őszintén, nem tesznek túl jót a vadászok megítélésnek. A vérbe fagyott állat tetemek között pózoló, egész vaddisznó családot kiírtó "vadászokat" azonban nem lehet és nem is szabad egy kalap alá venni a természetet és állatot egyaránt tisztelő, hivatásos vadászokkal.
A baj a legtöbb esetben az, hogy az emberek hajlamosak feketén és fehéren látni a világot.
Ha egy állatokat és természetet szerető, de egyébként laikus ember elolvas egy ilyen cikket és megnézi a képeket, hüledezik, majd egytől-egyig elkezdi utálni a vadászokat, mintha egy homogén massza lenne.
Az ilyen sarkos vélemények miatt sajnos sokan esnek abba a hibába, hogy a vadászatot egy teljesen letűnt kor korcs maradványának, egy barbár szokásnak tartják.
Ez a vadászellenesség pedig senkinek nem tesz jót: sem a vadásznak, sem annak, aki szemellenzővel látja a világot.
Egy vadász számára a vad elejtése (nem legyikolása), egyszerre ünnep és gyász. Gyász, hiszen elvesszük egy (vagy több) vad életét, azonban ünnep, hiszen ezzel elősegítjük az állomány fennmaradását.
A vadász szemszögéből nem személyesíthetjük meg a vadat, nem ruházhatjuk fel emberi tulajdonságokkal, és mindenekelőtt nem az "egyén", hanem az állomány szintjén kell néznünk a dolgot.
Gondolj csak bele, ha a vadászok nem tartják szinten az állományt, akkor a vadak olyan mértékben elszaporodnának, hogy rendszeresek lennének a vadbalesetek, hatalmas mértékűek a mezőgazdasági károk és még folytathatnánk.
A vadász tehát szerves része az élet körforgásának, hiszen az állomány szinten tartása nemcsak az ember, hanem az állat érdeke is. Egy túlszaporult állománynak sokkal kevesebb táplálék jut, és kevesebb élőhelyen kell osztozkodni, így alapvetően romlanak az életkörülményeik.
De ne higgyük azt, hogy a vadászok csupa jó emberek, akik egytől-egyig imádják az állatokat és a természetet.
Nem is lehetünk ennyire naivak vadászként sem, hiszen akkor ugyanúgy fekete-fehérben látnánk a világot, mint azok, akik teljes mértékben elítélik a vadászatot.
Sajnos a vadászok között is vannak olyan "viszkető ujjú" emberek, akik azért ragadtak puskát, mert hajtja őket a gyilkolási vágy. Ez a gyilkolási vágy azonban nem keverendő össze a vadászösztönnel, ami a szívében vadász ember sajátja.
Az ilyen típusú, gyilkolási vágytól túlfűtött vadászok pedig hatalmas károkat tudnak okozni a vadászati szakma renoméjának, hiszen ezek, a negatív hírek kapnak általában publicitást.
Cikkajánló: Vadászati kultúra Magyarországon
Nagyon szemléletes példa, ami például Romániában, Székelyföldön történik. Amikor ugyanis Románia csatlakozott az EU-hoz, átvette a szabályozásokat és számos faj, köztük a medve is védett állattá vált. A medvék pedig elszaporodtak, és rengeteg kárt okoznak.
Ehhez persze kellettek az emberek is: a turisták etetik őket, aminek hatására a medvék bemennek a falvakba, így pedig rendkívül veszélyesek lesznek.
De nem is kell Székelyföldig utazni képzeletben, hogy a túlszaporodás hatásait szemügyre vegyük. Hazánkban is előfordult, például a fővárosban, hogy túlszaporodtak a patkányok, rengeteg kárt és sok-sok riadalmat okozva.
Ahogyan a patkány, úgy a vadon élő állat is állat, és ugyanúgy gyéríteni kell az állományt, hogy fenntartsuk a természetes, ökológiai egyensúlyt.
Hiszen mi történik akkor, ha az egyes fajok túlszaporodnak? Ausztráliában például egy szélsőséges példa mutatja meg ezt jól, ahol az egerek populáció olyan szinten brutálisan megnövekedett, hogy végül egymást kezdték el felfalni.
De nem is kell ennyire a partvonalról nézni a dolgot. Ha adott esetben a vaddisznó, a szarvas, az őz vagy a róka túlszaporodna, akkor előbb vagy utóbb a mezőgazdasági károkon túl, tönkretennék a saját élőhelyüket, saját környezetüket is.
A túlszaporodott fajok között betegségek kezdenének el terjedni, agresszívabbak lennének, és kisvártatva megjelennének a településeken is.
Ez persze csak az egyik nézőpont.
Jogosan merül fel a természetet szerető és óvó emberekben, hogy azért tévednek be vaddisznók, rókák sőt olykor őzek is a falvakba és városokba, mert nincs elegendő élőhelyük, hiszen mi, emberek, elvettük tőlük.
Az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság szisztematikusan veszi el előlük a természetes élőhelyet, ez való igaz és kár tagadni. Azonban az élelemre, amit a földeken megtermelnek szükség van, mint ahogyan a fára is fűtéshez, bútorhoz, építkezéshez és még folytathatnánk.
Tehát szintén nem egyszerű a dolog, és nem lehet csupán egyetlen, kissé idealizált, romantikus perspektívából vizsgálni a dolgot.
Annyit azért még érdemes megjegyezni, hogy a vadgazdálkodók folyamatosan figyelemmel kísérik az állományt, és ha a populáció lecsökken, állománynövelő gazdálkodást folytat.
Az igazi vadász tehát, aki becsüli, tiszteli és szereti a természetet, akit a vadász- és nem a gyilkolási vágy hajt, ugyanolyan természet- és állatvédő, mint az, aki egyébként nem kedveli a vadászatot.
Jó lenne tehát, ha végre elkezdődne a két fél között egyfajta párbeszéd, hiszen ugyanazon az oldalon állunk.
Kérem csak akkor látogassa meg weboldalunkat, ha ÖN kifejezetten ilyen irányú szakmai tartalmakat keres és az IGEN gombra kattintva kijelenti, hogy szakmai érdeklődő, elmúlt 18 éves, és a lapon található információkra szakmai célből van szüksége!
Minden egyéb esetben felkérjük, hogy ne tekintse meg az adott oldalt.
